1957 március 30-án születtem, Makón.
Feleségem és két lányunk alkotja szűkebb családomat.
Általános, és középiskolámat
Makón végeztem.
A Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán szereztem
diplomát (1981.).
(Most Szegedi
Tudományegyetem...)
Közel 10 évig pedagógusként dolgoztam, kezdetben
kislétszámú iskolában, majd falun, kislétszámú, részben összevont tanulócsopotrokban.
Gazdasági okok miatt pályaelhagyó lettem, a fizikai
munka jobban fizetett, jobban haladt az építkezés is.
Az építkezés befejeztével új házunkban telepedtünk
le Makó külvárosában. Szeretek kertes házban élni,
nehezen képzelek el mást.
Szeretem a kihívásokat
a munkám terén. Sok helyen dolgoztam, minden munkahelyemen más volt az
előbb említett kihívás.
(A tanári pályám mellett családsegítő központ
létrehozásában, számítástechnikai kft-nél, a régi termelőszövetkezetekben,
vízműnél, árnyékolótechnikával foglalkozó gyárban fizikai és sokféle szellemi
munkát végeztem. Jelentős számú újításom született ezekben az években,
széleskörű ismereteim is ezekből az évekből származnak.)
A pedagógiával kapcsolatosan kipróbáltam egy "másik
oldalt" a hivatalnoki létformát, az akkori Művelődési Osztályon tevékenykedtem
Makón a Polgármesteri Hivatalban (1996-98.).
Jelentős részem volt a makói informatikai hálózat létrehozásában, felépítésében. Ezt a kijelentést azóta sokan igyekeznek valótlannak beállítani. Talán ezért is volt olyan nehéz a városi szerver mellé kerülnöm (1997.), talán ezért tartott az ottani munkám olyan rövid ideig. Még nem találkoztam olyan emberrel, aki megköszönte volna.
Diplomám megszerzése óta (1981.) is igyekszem tanulni. Ameddig könnyen tanulok, addig vállalom is az új ismeretek gyűjtését, az önképzést. Erre példa az a sok tanfolyam, amiket elvégeztem.
Jelenlegi fő tevékenységem
az Első Szorobán Alapítvány vezetése (1992 - napjainkig).
A szorobánnal 1991. óta foglalkozom.
A szorobán Japánból származik, nem én hoztam be az országba, ezt állítani
nagyképűség lenne, mivel még nem jártam ott, de a hazai szakirodalom megteremtőjeként
emlegetnek.
(Egyéb híresztelések ellen csak annyit állítanék
határozott komolysággal, hogy aki az országba behozta a szorobánt, nem
más, mint Paksy Sándor, az ő ismertető könyve jelent meg először
e témában itthon, magyarul. Ha más bitorolná e címet, nyugodtan nevessék
ki! Nem is olyan nehéz találkozni ezzel.)
Feladatomnak azt tekintem, hogy a magyar közoktatásba
juttassam a szorobán használatát.
Szerencsére sok segítőm akad.
Másik jelentős elfoglaltságom
a szorobán taneszköz- és tananyagfejlesztése. Ez hihetetlen nagy informatikai,
technikai feladat. Több olyan szakmát ismertem meg és használok, amiről
előtte fogalmam sem volt. Ezek legtöbbje nem tartozik a hétköznapok legismertebb
szakmái közé, mint például a távoktatási szaktutor, operatőr, videószerkesztő,
vágó, hangtechnikus, szoftverfejlesztő, könyvkiadó, irodatechnikus, hogy
csak néhányat említsek.
A hétköznapi szakmák közül is néhány a teljesség
igénye nélkül: asztalos, lakatos, villanyszerelő...
Szakértői tevékenységet folytatok, szakterületem
az informatika, a szorobán, a távoktatás.
2009. "bolondok napja"-ig közoktatási szakértőként, utána csak úgy.
Vizsgáztatni is rendszeresen szoktam. Saját tanfolyamainkon
1998-tól napjainkig, más tanfolyamokon 1990-től vállalok vizsgaelnöki feladatokat.
Gyakran tartok előadásokat,
rendszeresen veszek részt kiállításokon a szorobánnal
és a hozzákapcsolódó taneszközökkel. A makói Hagymafesztiválra már évek
óta nem hívnak. Lassan a látogatók is el fognak maradni, ha a pont a makóiakat
zárják ki a kiállítók közül. Mégis kinek szól ez a fórum?
(Levelek a szerkesztőségbe!)
Munkánk eddigi legmagasabb elismerése a HunDidac
Szövetség által alapított,
és 2003-ban először kiadott "A XXI. Század Taneszköze"
cím
(1997-ben bronz-, 1999-ben ezüst-, 2001-ben két
arany-díjat kaptunk)
Réges-régen velem is előfordult, hogy kiránduláson vettem részt. Munkám miatt manapság a pihenés, a kirándulás szótári alakját ismerem. Szeretem a csendet, a hosszú sétákat a természetben. Pontosabban: csak szeretném.
Régebben a mikroelektronika volt a hobbym. Mellette fényképeztem és fotóztam. Remélem, mindenki tudja a különbséget: manapság csak fényképeznek az emberek. Amikor a fényképezés után kidolgoztuk saját munkánkat, az volt az igazi fotózás! Az oktatófilm készítés rászorított, hogy a videóval is közeli kapcsolatot alakítsak ki. A munkám mellett kezd a hobbymmá is válni a videofilm készítés és a digitális vágás, a DVD szerkesztés. Néhány filmemet nem tudnék jobban megalkotni, mint a Gyászkeretes béke - Trianon címűt, a Valahol Európában színházi felvételét, életem első kétkamerás munkáját, Főhajtás József Attila előtt című verses összeállítást, Mucsi Gergő 2006-os koncertjét vagy a Csörömpölők együttes filmjét. Oktatófilmjeim közül csak néhányat emelnék ki: A víz, A jég filmeket, valamint a szorobán tanfolyamunkhoz készített 4 DVD-s tananyagot, amiben olyan bravúr is van, hogy a távirányítóval lehet egyes kérdésekre válaszolni. A legfrissebb munkám Cipőcziék című természetfilm (2009.), ami egy boldog család életéről szól.
Szeretem és ismerem is az állatokat, a növényeket. Magam sem tudnék arra a kérdésre válaszolni, hogy ez hogyan fér össze például a mikroelektronikával. Nem is a válasz a fontos...!
Mivel sok minden nem tetszik, szerettem volna lehetőséget kapni arra, hogy változtassak. Indultam a 2006-os őszi választáson, szűkebb hazám, lakókörzetem jelöltjeként. Választani még nem tudunk. Nem lettem képviselő. Azóta a fű se nő erre. Az is piros. A választás előtt az eget is bemeszelték, de sokkal szegényebbek lettünk. Ha valaki nem értené miről beszélek, nem sértés, de figyelje a híreket! De ne sokáig, mert infarktust kap, és az nagyon drága dolog. Hazánkban már gyógyíthatatlan más, egyszerű betegségekkel együtt. Félek megbetegedni! Nem fogok politizálni.
Ha valaki keres, az megtalál.
Free webtelefonon ( www.skype.com
) vajdajozsi - csak így szerényen kis betűvel és úgy írva, mint Nemecsek
nevét,
a MSN
Messenger segítségével a vajdanet@hotmail.com cím alapján.
Mit tartok az életben fontosnak? A családomat, a munkámat.
Átveszem oktatói rendszerümkért a HUNDIDAC Szövetség arany-díját 2001-ben,
majd "A XXI. Század Taneszköze" kitüntetést 2003-ban.
Már a digitális fényképezőgép a gyakori
Amire nagyon büszke vagyok és szívesen idézem Aladdint: "Egy arany az
sokat ér..."
Kettő még többet! Felülmúlhatatlan viszont a XXI. Század Taneszköze
elismerés.
A múlt fekete-fehéren, a jelen színesben.
Gyakran lehet találkozni velem különböző kiállításokon, vásárokon.
Szívesen mutatom meg a szorobán számolóeszközt mindenkinek.
Usui Kumiko - japán szorobán bajnoknő segített tökéletesíteni arany-díjas
szorobánjainkat
és lektorálta kézikönyvünk első kiadását.
Feleségemmel egy vasárnapi délutánon.
A szorobánjaink kiállják a próbát.
Az arany-díjat nem kimondottan a képen látható teszt eredményeként
kaptuk.
A népszerűsítő munka kiterjed a kiállításokra.
Mindig kovácsolni kellett a szerveren...
Volt munkatársammal, Attilával sok érdekes feladatot megoldottunk.
Gyakran kapok felkérést egy-egy előadás megtartására.
Az első képen Budapesten a Hungarodidact 2001. workshopján, a második
képen az AgriaMedia konferenciáján, Egerben, olyan fórumon, ahol Kovács
Ilma (3. kép), általam a legnagyobb távoktatási szakember társaságában
tarthattam előadást.
Régi iskolám.
Panasonic a lelke mindennek!